Mi minden hangzott el a II. Országos Agráripari Konferencián (OAK)? A hagyományteremtő szándékkal életre hívott konferenciasorozat az Agrárhaszon Kft. nevéhez fűződik, amely ezt az oldalt üzemelteti. A II. OAK-ot a hagyományteremtő szándékkal 2007. április 13-án tartott I. Országos Agráripari Konferencia következő "állomásaként" rendezte meg az Agrárhaszon Kommunikációs Kft. - mondta bevezetőjében Tóth László Levente, a cég ügyvezetője. Emlékeztetett arra, hogy rá mint a Napi Gazdaság főmunkatársára, illetve a Haszon Agrár Magazin alapító főszerkesztőjére emlékezhetnek sokan. Nos, ez már a múlt: több, mint egy éve kizárólag saját cégét, az Agrárhaszon Kft.-t irányítja - hangsúlyozta. "És semmi közünk az előbb említett orgánumokhoz " - hívta fel a figyelmet. ►KÉPGALÉRIA

Miről is szól ez a rendezvény? - tette fel a kérdést, hogy a választ is megadja. Nem véletlenül lett a konferencia címe: "Válságban is nyereség". Az I. Országos Agráripari Konferencia arra a kérdésre kereste a választ, hogy a magyar agrárvilágban kik és hogyan lehetnek a vesztesei vagy éppen a nyertesei Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának. Ez is volt a címe: "Vesztesek és nyertesek".  Az a konferencia tehát mérleget vont. A jelenlegi gazdasági helyzetben azonban nem erre van szükség. "Manapság mintha gyakrabban éreznénk úgy, hogy a mérleg nyelve inkább elbillent. Mindegy is, hogy ebbe vagy abba az irányba. Úgyis mindenki a maga élethelyzete, gazdasági hálója, kapcsolatai alapján mérlegel. Mindenki keresi a kiutat, a mostani válságból is. Nos, mi ehhez a sokszor bizony embertelennek tűnő erőfeszítéshez kívánunk útjelzőket adni, az előadókkal együtt."



Hogyan élhető túl a válság?

Hogyan élhető túl a válság és miként lehet sikeres az ágazat vagy annak egy vállalkozása ahhoz, hogy kettő, öt vagy tíz év múlva újra sikeres legyen? Ezt a kérdést járta körül Kun Mihály, az idén 225 esztendős Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. vezérigazgatója, a Magyar Agrárkamara alelnöke. Véleménye szerint a helyzet tisztázásához világosan kell látni a közelmúltat: hogyan éltünk a lehetőségekkel, hogyan ért bennünket a válság és mi a helyzet jelenleg. A legfontosabb kiindulópontnak az Európai Unióhoz való csatlakozás és ennek hatása tekinthető. Ezt elemezve elég vegyes a kép – mondta Kun Mihály. 

Nincs konszenzuson alapuló agrárstratégia

Ugyanis egy jól kiszámítható mechanizmus alapján működő piacot vártunk, amely biztonságot ad, amelyhez földalapú, termelési-költség csökkentő vagy más támogatás társul, ezen felül fejlesztési, beruházási támogatásokra is számíthattunk. Ezzel szemben az unió például a megszűnő gabonaintervenciót, a tejágazati gondok felerősödését, a cukoripar csaknem teljes felszámolását, az állattenyésztési ágazatok soha sem látott mélyrepülését hozta. Ezek után alig maradhatott illúzió arra, hogy az unió még segít a magyar gazdákon, gazdálkodókon? Vajon mit ér a Nagy Frigyes minisztersége alatt elfogadott agrártörvény? Azóta három-négy  kormány alatt nem alakult ki olyan konszenzuson nyugvó agrárstratégia, amely kijelölte volna a továbbhaladás útját arról: mit is akar az ország vezetése, szakpolitikus gárdája a mezőgazdasággal, illetve az egész élelmiszergazdasággal. Kár, mert Magyarországnak több jelentős, globálisan is értelmezhető stratégiai adottsága van: a természetes vízkészlete és a termőföldje.

Totális anarchia a földkérdésben

Ezzel szemben az tapasztalható, hogy az ötödik szabadon választott magyar kormány működése alatt a földkérdésben totális anarchia uralkodik – mondta Kun Mihály. Nem mernek hozzányúlni a kérdéshez, ami azzal az eséllyel és veszéllyel jár, hogy 2012 elején földkérdésben ránk tör a láthatatlan kéz által irányított szabadpiac – fogalmazott Kun Mihály. Arra várjunk, hogy az a kormány majd széttárja a karját, hogy sajnos az EU-ban nem lehet mit tenni? – kérdezett tovább a cégvezető. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy Lengyelországban tavaly beindítottak egy olyan programot, amelyben a gazdálkodók szigorú feltételek mellett, de kedvezményesen és preferált áron hozzájuthattak a termőföldhöz. Nincs azzal gond, ha nálunk kimondják, hogy az állami termőföld nem eladó, deklaráljuk, de akkor legyenek előírások arra, hogy ki milyen feltételek mellett, mennyi időre bérelheti – mondta egyebek közt a cégvezető, aki még hozzátette: nem érződik, hogy hazánkban stratégiai ágazatként szerepelne az agárgazdaság, holott ennek szükségességét immár nemcsak agrárközgazdászok tartják fontosnak.


Lényegében megoldatlan a forgóeszköz-finanszírozás

Kun Mihály szólt még arról, hogy a termőföld ügyén kívül rendkívül fontos kérdés az agrárvállalkozók tők ellátottságának helyzete, a piacra jutás feltétele, valamint az értékteremtő folyamatokból származó jövedelem elosztása. Szerinte lényegében megoldatlan a forgóeszköz-finanszírozás, ami kizárólag banki forrásokra alapozott, ami azt is jelenti, hogy a nyereség jelentős része kamat és egyéb banki jutalékok formájában számukra "eltűnik" a mezőgazdaságból és nem a gazdálkodókat erősíti.

Vita az SPS körül

A gazdálkodók helyzetének alakulása – az előbbiekhez hasonlóan – a jövőben is nagymértékben függ az uniós szabályozástól, vagy éppen a hazai "ellenzékeskedésektől". Főként az utóbbit vetíti előre a most már egy éve húzódó SPS ügye. Az egységes támogatási rendszer (SPS) bevezetésének alkotmányozó herce-hurcájáról van szó, amelyről Mikó Zoltán, az agrártárca főosztályvezető-helyettese egyebek között elmondta: a köztársasági elnök éppen fél évvel ezelőtt nem írta alá, hanem az Alkotmánybíróságra (AB) jutatta el az Országgyűlés által elfogadott törvényjavaslatot. Indítványozta annak kontrollját. Indítványát teljesen egyértelműen értelmezték egyetértők és ellenzők. A két véglet egyike szerint szóba se jöhetne a törvény alkotmányossági felülvizsgálata, mivel közösségi jog tagállami végrehajtásáról volna szó, mások a már a törvényjavaslat alkotmányellenességét is kész tényként kezelték – mondta a szaktárca jogi főosztályvezető-helyettese. Bárhogy dönt az AB, az SPS bevezetésével kapcsolatban, az most már alapjaiban érinti a hazai agrárpolitikát és az agrárjogi alkotást.

Érvek az egységes rendszer mellett

Az agrártárca – az AB-hoz elküldött dokumentumában – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő érvekkel is alátámasztotta, hogy a törvény kihirdetése, az SPS bevezetése az általunk is elfogadott közös agrárpolitika (KAP) következtében is fontos. Megismerve az osztrák és a német alkotmánybírósági gyakorlatot, arra jutottak, miszerint a KAP hatálya alá tartozó kérdések vizsgálatától az egyes országok alkotmánybíróságai a lehetőségek szerint ódzkodnak. Ennek egyszerű magyarázata van: az, hogy a közösségi jogszabályok szinte mindegyikében közlik: miszerint akár a Tanács, akár a Bizottság rendeleteit az érintett tagállamoknak alkalmazniuk kell – mondta egyebek mellett Mikó Zoltán. Hozzátette: az ilyen esetekben lehet ugyan a nemzeti szuverenitás határait feszegetni - erre várhatóan az AB is rákényszerül -, de ekkor a kérdések egész halmazára kell felelnie. Ettől azonban a támogatás beígért 1,3 milliárd eurós összege nem változik, legfeljebb később jutunk hozzá.

A földdel élethivatásszerűen foglalkozók érdeke

Késlekedni azonban nem volna szabad, mert arról senki sem beszél, hogy globálisan három stratégiai elem van, amelyeknek meg kellene felelnünk, és amelyekért már jelentős harc indult el: a fosszilis energia, a föld és a víz. Hazánkban a fosszilisek nem jelentősek, viszont jó földünk és vizünk van, az utóbbiak olyan értékek, amelyek fölötti rendelkezési jogokért érthetően nagy versenyfutás van. Ha ilyen összefüggésben nézzük, akkor belátható, hogy a mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés nem az egyedüli dolgunk. Ezért nem mindegy, hogy melyik lesz az a kör, amelyik jobb helyzetbe kerül: a jelenlegi földtulajdonosok, vagy a földhasználók. A kormány ezért úgy gondolta, hogy a jelenlegi földhasználók számára tud az SPS-en keresztül egyfajta stabilitást biztosítani. Ez egyezik azzal, hogy az EU az új támogatási rendszerével egyértelműen a földdel élethivatásszerűen foglalkozóknak kíván kedvezni és nem a tőkebefektetőknek.

Teljes körű vidékfejlesztés

A magyar vidékfejlesztésért valóban tenni akarók sokaságát persze nemcsak az SPS ügye foglalkoztatja, hanem a teljes körű vidékfejlesztésé is. Erről Pásztohy András miniszteri biztos, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) főtitkára beszélt. Kifejtette, hogy az unió agrár- és vidékfejlesztési politikája egységes elveken nyugszik, ezen alapszik az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP), amely mentén lehetséges 2007-2013 között a helyi fejlesztési programokat kialakítani. A fejlesztésekre 1300 milliárd forintnyi összeg jut hazánknak, amin felül a közvetlen kifizetésekre mintegy 1500 milliárd forint használható fel területi alapon és különféle jogcímeken. A cél a versenyképes, fenntartható, környezettudatos gazdálkodást megalapozó agrárium fejlesztése, a vidéki életminőség, a kedvező birtokszerkezet kialakítása, valamint a piaci szemlélet javítása és az idetartozó továbbképzés erősítése.

Ötvenhatezer kérelem érkezett

Az ÚMVP  2007-2008-ban lezárult első fejlesztési fázisában a 32 jogcímen meghirdetett pályázatokra 56 ezer kérelmet nyújtottak be, ezekre 448 milliárd forintot ítéltek oda, ebből amelyből csaknem 30 ezer kérelemre május közepéig 145 milliárdot forintot fizettek ki termelők részére. A 2009-ben indult második fázis annyiban más, hogy a gazdasági körülmények nehezülése okán is erősíteni akarják a banki "rásegítéseket", a fejlesztési pénzek fogadásához fontos 20 százalékos előleg előteremtését. Ennek oka, hogy egyébként körülményes volna az uniós források fogadása.

Az MNVH szerepe

Pásztohy András szólt az MNVH szerepéről is. A hálózat feladata az agrár- és vidékfejlesztésben érdekelt valamennyi - a kormányzati, az önkormányzati, a civil, a gazdálkodó, a társadalmi - szervezetek információs és együttműködési hálózatba szervezése. Közvetlen cél a támogatásból eredő források hatékony felhasználása, a vidék társadalmi-gazdasági fejlődésének segítése, a felzárkóztatás megkönnyítése. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az EU vezetése az egyes országokban meglévő ilyen hálózatok, valamint a kormányok 2013-ig tartó sikeres munkájával is szeretné bizonyítani, hogy a vidék fejlődése érdekében nem szabad visszafogni a 2013-2020 közötti időszakra a támogatások volumenét. Azt is fel akarják mutatni, hogy lám: a vidéki szereplők bizonyíthassák be, hatékonyan képesek környezetüket fejleszteni. Ez nem jelenti azt, hogy a támogatások szerkezete, megoldása később nem változhat - mondta a miniszteri biztos.

Nincs kisebb térségre kiterjedő együttműködés

A napi ügyekről szólva még kifejtette: sajnálatos, hogy a magyar mezőgazdaság szereplőinek gazdasági együttműködése, üzleti érdekérvényesítő szerepe rendkívül gyenge. A gazdálkodók között nincs olyan, akár kisebb térségre kiterjedő együttműködés, amely egyenként is jelentős, összeadva viszont tetemes árumennyiséggel tudna fellépni a piacon esetleg konkrét felvásárlóval "szemben" vagy akkor, ha nagyobb tételű vásárlást akarnak eszközölni. Példát is mondott: ha a dél-dunántúliak egy csoportja közös beszerzéssel tudna műtrágyát vásárolni, a beszerzésben kedvezőbb árakat érhetnének el, mint egyenként. Az MNVH hálózatával például az ilyen üzleti ügyek is könnyebben oldódnának meg, s a hasznát a gazdálkodók látnák. Pásztohy András felhívta a figyelmet arra is, hogy az általa képviselt szervezethez már eddig is igen sokan csatlakoztak, információs adatbázisában mintegy 4000-en regisztráltak, s a www.mnvh.eu honlapon elindulva ezt bárki (magánszemély, civil szervezet, vállalkozás stb.) megteheti.

Az elemző szemével

Ezt követően Fórián Zoltán, az Agrár Európa Kft.  üzletági igazgatója meglehetősen komplex megközelítésben, nagy érdeklődés mellett tartott előadásában járta körül a konferencia szlogenjét: "Válságban is nyereség". A bankvilágban és a jelenlegi cégénél eltöltött évek tapasztalataival bizonyíthatja: még napjainkban is sok gondot okoz, hogy a finanszírozók és a gazdálkodók nem értik jól egymást - mondta. "Nem megfelelő az a kommunikáció és kapcsolati rendszer, amely kellő működés esetén sokkal előrébb tudná vinni az ügyeket, a gazdaságot". Ezt tetézi egy ideje, hogy szinte minden fórumon sokkal többször emlegetjük fel a válságot, pedig a legjobb megoldás az volna, ha nem töltenénk ennyi időt pusztán annak taglalásával.  Kétségtelen persze, hogy a kialakult helyzetben foglalkozni kell olyan konkrétumokkal, mint a forint helyzete, például az agrobizniszben. Fórián Zoltán erről - egyebek mellett - a következőket mondta: a forint árfolyamának alakulása nehezítheti az importot, gazdaságtalanabbá teszi a kivitelt, drágítja a devizahitelt, fellendítheti a határ menti turizmust, olcsóvá teszi cégeinket a külföldi befektetők számára és olcsóbbá teszi termékeinket az euró-övezetben. Ami ezekkel is összefüggésben a hazai makropályákat illeti, úgy vélte: sikerült a magyar gazdaság teljesítményét csökkenteni. A reálbérrel összefüggésben felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi jövedelmek mellett a fogyasztás visszaesése nincs arányban a gazdasági  helyzettel. Ki lehet mondani, hogy a feketegazdaság olyan fontos, működő eleme a magyar gazdaságnak, amely nélkül még nehezebb helyzetben lennénk.

A hitelállomány nem növekedett

Tanulságos képet mutat a hitelállomány alakulása is. A csatlakozást követően a mezőgazdaság hitelállománya gyakorlatilag nem növekedett. Arról van szó, hogy a termelés erősen csökkent, ugyanakkor a támogatások érkeznek a szektorba, tehát a hitelképességgel is összeffügő hitelállomány stagnál. Éppen ellentétes az élelmiszeripar folytatódó és egyre erősödő eladósodottságával és helyzetének folyamatos romlásával. A kamatszintek alakulása: az akkori 13 százalékos folyószámlahitel szintet az elmúlt hónapokban egy rövid időre elértük, de gyakorlatilag egy nagy hullámot követően ugyanott vagyunk, mint a csatlakozáskor.

Hazárdjáték a külkereskedelem

A forint volatilitása egyértelműen hazárdjátékká minősítette a teljes külkereskedelmet, így a mezőgazdaságit is. A 30 napnál rövidebb fizetési  határidő most már semelyik irányban sincsen, így aki bármilyen árfolyamon értékesít külföldre is, biztos lehet benne, hogy nagyon jól, vagy nagyon rosszul jár. Az ingadozás nehezíti az importot, a 280 forint alatt ugyan nem annyira gyenge, de a 300 forint fölötti árfolyamnál fontos, hogy visszaadja az importálók kedvét. Aki e fölött versenyképesen tud árut juttatni az élelmiszerláncba, az szinte kifürkészhetetlen árképzéssel dolgozik. Felveti azt a kérdést, hogy lehet például azonos, vagy hasonló minőségű, illetve összetételű termékből 40-50 százalékkal olcsóbban polcra tenni külföldi árut. Ez racionálisan nem elképzelhető - mondta Fórián Zoltán - csak úgy, hogy az árkülönbségeket a kereskedelem racionalitást nélkülöző árpolitikája szüli, amelyik határozottan nyomás alatt akarja tartani az adott ország beszállítóit. Ide tartozó módszer például a lejárati idő előtti termékek gyors piacra juttatása.  Ettől függetlenül: ugyan el lehet marasztalni a láncokat, viszont tény, hogy - kapitalista szervezetekként - csak azt teszik, amit egy-egy ország megenged nekik. Az elemző szakember szólt arról is, miszerint a drága devizahitelek kapcsán a sajtó is, a közvélemény is csak a lakossági anomáliákról beszél, miközben kevés szó esik arról, hogy a vállalkozások devizás eladósodottsága is növekedett. Számukra is igen komoly tehernövekedés a hitelek drágulása.

Kedvező hatás is van

Kedvező hatása is van a jelenlegi helyzetnek - vélekedett - Fórián Zoltán. Seneca-t idézte, miszerint: "Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, mely kikötőbe tart...", hozzátéve, hogy viharban gyorsabban lehet haladni. Az erős cégek ilyenkor még inkább meg tudnak erősödni, a gyengék pedig bedőlnek. A mezőgazdaság is megérezte ezt, de egy-egy esetben látható, hogy sok olyat tehet okos vállalkozó, amelyet eddig elhanyagolt, vagy jobb helyzetében kevésbé tartott fontosnak. A leépítések, a pénzbehajtás fontosabbá válása, a pénzügyi kontroll kialakítása vagy javítása, a hitelek átstruktúrálása, a bankszámlák számának és típusának átgondolása, új marketing praktikák bevezetése, ügyfélhalászat nem lehet idegen egy-egy cég vezetésének. Az okos vállalkozó most inkább előretekint, jobban mozgolódik és tekintettel van arra a hatékonyságnövelő kényszerre, amit a helyzet adott. A pozitív gondolkodás, természetesen a válság néhány tanulságának értékelését követően, most sokat ér - tette hozzá Fórián.

Mit veszíthet az ország a géntechnológia kapcsán?

Lemaradunk, ha hazánkban nem fogadják értően a géntechnológia gyakorlatnak szánt kutatói munkáit, beérlelt tudományos eredményeit. Erről Dudits Dénes, az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója, az MTA alelnöke beszélt. Mit veszíthet az ország, ha vezetése, szakvezetése (ide értve minden politikai oldal szakpolitikusait is) nem értik meg, hogy mit veszíthet az ország a géntechnológia kapcsán? – tette fel a kérdést a konferencián „Zöld géntechnológia és a versenyképes agrárium” című előadásában a professzor. Hangsúlyozta, hogy a géntechnológia egy növénynemesítési program, amely a mi közvéleményünkben nem foglalta el megillető helyét. Jelenleg a világ fejlettebb országaiban folyó kutatások - és erre egy kínai eredetű példát mutatott be - alapjában véve a rovarrezisztencia, a betegség ellenállóság, a tápanyag hasznosítási hatékonyság, a szárazságtűrés témáját és a termőképesség témáját ölelik fel. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek az agrártermelés sikere érdekében a legfontosabbak, s amelyekre a géntechnológia tudománya is maximális figyelemmel van.  A géntechnológia tehát nem ellentétes a normális folyamatokkal – hívta fel a figyelmet a professzor.

A kutatók a növényektől tanulnak

A Szegedi Gabona Kutató Intézet munkatársainak eredményeit bemutatva Dudits Dénes láttatta, hogyan lövik be a génágyúval a búzaszövetekbe a kialakult DNS molekulát. Egy másik kínai kísérletet is bemutatott, amelyhez hasonló módon a világ más, távolabbi részein is dolgoznak, és félő, hogy az uniót és benne hazánkat is „lelépik”, ha az itteni politika ezen a területen nem enged teret az újnak. Így nekünk nem sikerülhet például megfelelő búzatermést elérni az olyan szárazságtól sújtott években, mint 2003-ban, amikor 25 százalékos vagy 2007-ben, amikor 12 százalékos termésveszteség volt, mert az elsivatagosodás éveire nem állnak elő megfelelő fajták – magyarázta a tudós. Pedig tudna ebben segíteni a géntechnológia, amelynek lényegéhez tartozik, hogy a kutatóknak maguktól a növényektől kell eltanulni, hogyan kell szárazságtűrőnek lenni. Vannak ilyen búzák a világban, például egy, az arizonai sivatagból származó fajta, amelytől el lehet tanulni a szárazságtűrést. Ennek igen nagy a szárazságtűrő képessége, mert jó a vízhasznosítási tulajdonsága. Dudits akadémikus szerint a világban ma mintegy 2000 génbeépítésre, géntechnológiára alapozott szabadalom ismert - csak a szárazságtűrő növényekre.  A gyakorlatban a világ 25 országában mintegy 13 millió farmon 2008-ban 125 millió hektáron termesztenek géntechnológiával nemesített növényeket. Nálunk viszont nemcsak a politika, organikus gazdák tiltakoznak legjobban az eljárások ellen, holott permetezés nélkül csak a rezisztens fajtákkal lehet megfelelő termelést folytatni - érvelt Dudits. Az energiatermelés és a keményítőhozam növelése érdekében is fontos kérdés ez - tette hozzá, hangsúlyozva: tudósok az egészségjavító növények egész sorát állítják elő a géntechnológiával.

Kőműves létra nélkül

Nagy kár, hogy Magyarország lemond egy ilyen stratégiailag fontos, a jövő növénynemesítését, növénytermesztését alapvetően meghatározó technológiáról - mondta Dudits Dénes. Úgy látszik azonban - fogalmazott -, még kevesen vagyunk ahhoz, hogy a tudománytalan kifogásokkal élőket, vagy az elsősorban politikai, illetve személyi karriert féltőket meggyőzzük a helytelen moratórium fenntartásának szükségtelenségéről. Komoly világszervezet tudósainak sem akarják elhinni, hogy a szóban forgó köztermesztésben szóba jöhető kukoricának sem az emberi, sem az állati szervezetre nincs káros hatása. Magyarország a mai napig nem tudott hiteles cáfolatot adni.  Ennek következtében a magyar nemesítés is hosszú távon kiszolgáltatott lesz, mert politikai, illetve ideológiai elképzelések mentén kényszerítik ma a növénynemesítőket, hogy milyen módszereket használjanak a fajta előállításnál – mondta a tudós.  A vonatkozó magyar törvény szerinte tragédia, olyan, mintha a kőművest arra kényszerítenék, hogy ne használjon létrát a ház építésénél.
 
Fontos volna Magyarország részvétele is

Sokan azt gondolják, hogy a GM növények fő előállítója az Egyesült Államok, pedig ez tévhit – mondta előadásában Kiss József egyetemi tanár. A Szent István Egyetem Növényvédelmi Intézetének igazgatója emlékeztetett arra, hogy e növények termesztésében nagy fejlődésen ment már át Dél-Amerika (Argentina, Brazília), amely Európa legnagyobb beszállítója, valamint India és Kína, amelyek a legnagyobb fejlesztők. Európában 2008-ban 107 ezer hektáron volt GM-kukorica köztermesztésben. Egy ilyen növény van engedélyezve, a MON 810-es, amely 11 éve van a kontinensen. Jelenleg több kukorica, szója és cukorrépa fajta van köztermesztésre engedélyezés alatt. Ennek menete az, hogy előbb a fajtatulajdonos, majd a termeszteni kívánó ország hatósága, végül az Európai Élelmiszer-Biztonsági Hivatala (EFSA) mond véleményt. Fontos volna, hogy hazánk már aktívan részt venne ilyen munkában. Az Unióban jelenleg 70 nem köztermesztési, hanem élelmezési és takarmányozási céllal jóváhagyott termék van. Mivel Magyarország is ide tartozik, kevesen tudunk olyan terméket fogyasztani, amelyben ne volna valamilyen géntechnológiával kezelt áru - hangsúlyozta Kiss József.

A mezőgazdaság segített a gazdaságnak

A világgazdasági válság ellenére úgy tűnik, mintha az élelmiszerek iránti kereslet állandósulni, sőt némileg fokozódni látszana, így az enyhülés időszakában keresleti piac alakulhat ki – mondta a válság hatásairól szólva a konferencián Máhr András, az agrártárca szakállamtitkára. A magyar mezőgazdaságra 2008-ban még az volt jellemző, hogy a bruttó hozzáadott érték 16 százalékkal nőtt. Ennek azért van jelentősége, mert e nélkül az egész gazdaság már 2007-ben recesszióba süllyedt volna. Az élelmiszergazdaság exportja rekord mértékben, 18 százalékkal nőtt, és 5,7 milliárd eurót ért el, az export-import szaldó pedig 1,9 millárd euró volt. Az export szerkezete azonban nem igazán jó, hiszen a kevésbé feldolgozott áruk és a gabonafélék domináltak benne. Az ágazat jövedelmezősége – a végleges számok ismerete nélkül – kis mértékben emelkedőnek látszik, a mérleg szerinti eredményt a korábbi 70 milliárddal szemben 75-76 milliárd forintra várják. Az árak alakulását 2008 első felében árrobbanás jellemezte, az árakban ugyanakkor az év második felére némileg visszarendeződés következett be. A  szakállamtitkár a 2009-es kilátásokról kifejtette: egyik oldalról az eddigi tényszámok azt mutatják, hogy az ágazat talán nem szenved el visszaesést. Az első kéthavi export 6 százalékos bővülést, az export 9 százalékos csökkenést mutat, miközben a fogyasztás mintegy 2 százalékkal csökkent.  Ezek a folyamatok legalábbis az árualap ismeretében bizonyára nem tarthatók, bár még nem látható előre konkréten a korai szárazság, az aszályveszély hatása.

A legnagyobb gond az ágazat forrásellátottsága

A legnagyobb gondot és feszültséget jelenleg az ágazat forrásellátottságában látják – mondta a szakállamtitkár. Az elmúlt időszakban jól megfigyelhető volt a pénzintézetek némi visszalépése, ami nem önmagában a forrás kérdése, hanem például a kockázatvállalás gyengülése, vagy a források jelentős drágulása. A folyamat természetesen az egész nemzetgazdaságot jellemezte, csak hát úgy tűnik: az élelmiszer-gazdaságból relatíve könnyebb kivonulni. A kivonulás mértéke pedig nagyobb, mint a gazdaság teljesítménye. A tárca azonban a közelmúltban és az elkövetkező hónapokban is igyekszik ezen változtatni, az utóbbiak részletein ezekben a hetekben dolgoznak a bankokkal közösen. A támogatások az élelmiszer-feldolgozás korszerűsítését is érintik, de csak akkor léphetnek előbbre, ha az elgondolt fejlesztések többsége valóban jó ütemben valósulnak meg. Ez azzal is kecsegtet, hogy az élelmiszertermelésben és -feldolgozásban hosszabb távú versenyképességet lehet elérni – tette hozzá Máhr András szakállamtitkár.

Az energiafarm segítségért kiált

Egy segélykiáltással kellene kezdeni – mondta előadása bevezetőjében Viszlai Béla, az abonyi Mezőgazdasági Zrt. elnöke, aki a megújuló energiák hasznosítási lehetőségeit taglalva az Energiafarm programról szólt. Elmondta, hogy hazánk összes biomassza készlete 350 millió tonnára tehető, ebből évente 105-110 millió tonna képződik, ennek a számított energiaértéke pedig mintegy 1100 petajoule. Magyarország energiaigénye 1500 petajoule, az energiaimport a fogyasztást figyelembe véve 78 százalékos, és az ország alternatív energia ellőállítása mindössze 4,5-5,0 százalék.  A számok tehát azt mutatják, hogy az országban adott az a potenciális lehetőség, amelynek kihasználása kívánatos volna. Ez indította el őket arra, hogy próbáljanak valamilyen kiutat találni, hogy ebből a helyzetből miként tudna a gazdaság profitálni – mondta a cégvezető. Német partnereik segítettek abban, hogy a biogáz és a bioetanol előállítása sikeres legyen, mivel ők bocsátották rendelkezésükre a kutatások és a gyakorlat eredményeit. Olyan Energiafarm program született így, amelynek első üzeme kétharmadrészben május közepéig elkészült és már a  műszaki átadása is megkezdődött. Felállt a bioetanol és a biogáz üzem, valamint az erőművi rész is.

Programban gondolkodtak

Az is doppingolta szakembereiket, hogy egy később kialakított hálózatban, programban gondolkozzanak. Magyarország növénytermesztési lehetőségei korlátlanok, adottságai kitűnőek, évi 6-8 millió tonna gabona felhasználásáról kell gondoskodni, miközben nincsenek tengeri kikötőink ennek továbbítására, tehát a "helyben" hasznosítás kerülhet előtérbe. A kiszállításhoz senki sem készített nagyszabású logisztikai tervet. Az is probléma, hogy a hazai és a külföldi kereskedők egyaránt olyan árpolitikát folytatnak, ami a magyar mezőgazdaság termelői számára nem előnyös.  A rendszer abból indult ki, hogy amennyiben megfelelő méretű bioetanol üzemet állítanak fel, akkor a növénytermelés többleteit le lehet vezetni, jöhetnek új növényféleségek a termesztés palettáján (elővehetjük a cirokot, a cellulóz alapanyagot, illetve bevethetők a borsófélék, a kölesek, amelyeknek magas az energiatartalmuk, és etanollá alakíthatók). Az etanol üzemi termékeknek korlátlan értékesítési lehetősége van, már csak a vegyipari bekeverés okán is (benzinbe, gázolajba), másrészt lehtőség nyílik felhasználásukra az élelmiszeriparban vagy a gyógyszergyártásban. Egy kilogramm etanolból és 10 kilogramm levegőből éghető gáz képződik, amely fontos alapanyaga egy-egy erőműnek. Az etanol üzemeknek egyébként van egy fontos mellékterméke is, az úgynevezett szeszmoslék, amely több irányban hasznosítható. Bizonyos gombafajoknak tápanyagul szolgálhat, egy része pedig használható a takarmányozásban is. A biohumusz pedig a tápanyag-utánpótlás, a műtrágyakiváltás egyik fontos eszköze.   

Csak az együttműködésre készek kapjanak támogatást

A gazdaság szereplőinek együttműködése egyáltalán nem öröm kérdése, de elvárható és szükségszerű szükségszerűség – vélekedett a tanácskozáson Éder Tamás, az Élelmiszeri-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) elnöke. Az ÉFOSZ vezetője ezzel az egész élelmiszergazdaság szereplőinek kapcsolataira utalt, mert ez rendkívül sok tekintetben kívánnivalót hagy maga után. A kapcsolat milyensége sem lehet közömbös - mondta -, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyre erőteljesebbé váló piaci verseny keretei között csak a vertikálisan integrált termékpályákon együttműködésre kész szereplők számíthatnak tartósan eredményes gazdálkodásra.  Ebben lényeges elvárás, hogy a gazdálkodási lánc mentén keletkező kockázatokat és a jövedelmeket is előre meghatározott módon osszák meg - hangoztatta az élelmiszeripari cégek szövetségének elnöke -, ez azonban a mezőgazdasági és az élelmiszer-feldolgozó cégek között bizalmi kapcsolatok kiépítését feltételezi. Kívánatos volna, hogy a jövőben, minél  hamarabb csak az együttműködésre készek kapjanak támogatást. Tágabb értelemben ez ne csak az egymásra "épülő" vállalkozásokra, gazdálkodói, hanem a szakmai szervezetekre is legyen érvényes!

Végre be kellene látni, hogy a koncentrálódott kiskereskedelem - amelynek térhódítása az elmúlt években Kelet-Európában és így nálunk is robbanásszerű volt - mindennapos gyakorlata miatt az élelmiszergazdaság szereplőitől komolyabb válaszlépéseket igényel. A nemzetközi tapasztalatok is arra utalnak, hogy a termékpályák mentén a horizontális és a vertikális együttműködések formái jelentős különbségeket mutatnak. Az együttműködés alapjait más országokban a kiéleződött gazdasági verseny hozta kényszerek miatt lényegében régen lerakták a gazdaság szereplői. Sajnálatos, hogy a magyar élelmiszergazdaságon belül nem lelhetők fel egyértelműen és karakteresen, hogy milyen integrációs formák válnak meghatározóvá. Csupán abban lehetünk biztosak, hogy előbb-utóbb kialakulnak, ezeket a kényszer mindenképpen megszüli, majd megerősödnek – mondta Éder Tamás, az ÉFOSZ elnöke.